A Baranya megyei cigányság

A 2001. évi népszámlálás során 10.198.315 személyt írtak össze Magyarországon. A kisebbségi kötődést megvalló 442.739 személy majdnem fele cigány. 205720 fő, 104402 férfi és 101318 nő. Vagyis a lakosság 2,02 %-a, a kisebbségiek 46,47 %-a.

Többségében a megye aprófalvaiban laknak.

Havas Gábor 1987-ben végzett kutatása szerint a baranyai falvak lakóinak közel kétharmada nem helyben született, hanem csak később költözött oda. „1945 után a ki- és betelepítések Baranya-szerte számos település lakosságának az összetételét változtatták meg néhány év alatt jelentős mértékben.”

A sorvadó településeken zuhanásszerűen csökkent a megüresedő házak értéke, és ez egyrészt „megkapaszkodási esélyt kínált a falusi szegénység legelesettebb rétegeinek: a hajdani uradalmi puszták cselédlakásaiban élő szakképzetlen mezőgazdasági bérmunkásoknak, a környező cigánytelepek lakóinak, és más, hányatott sorsú, saját ingatlannal nem rendelkező, falusi, tradicionálisan szegény csoportok képviselőinek”; másrészt az évszázadok óta ott élő népesség menekült ezekből a falvakból. Csak azok maradtak, akik nem rendelkeztek a költözéshez szükséges tőkével.

A cigányok arányának növekedése az aprófalvakban a migrációs folyamatok része. „Vannak települések, ahol a cigányok döntő többségükben a régebben is ezen a településen élt cigányok leszármazottai, és van, ahol korábban egyáltalán nem éltek cigányok, tehát a mai arányokat döntően a más településről történő beköltözések alakították ki.”

Például a Baranya megyei Siklósnagyfaluban az 1940-es évek végén csak két cigány család lakott, akik pásztori, illetve kanászi feladatokat láttak el, és a községi pásztorházban laktak. 1987-ben azonban, Havas Gábor kutatásai szerint, a cigányok aránya már meghaladta a 40%-ot. A faluban élő cigányok 80%-a 1970 után, 43,2%-a pedig 1980 után került oda. Az aprófalvakba történő beköltözések a szegregált helyzetből való menekülést is szolgálta. Azokat, akik az elsők között költöztek be a telepről a faluba vagy egy másik községbe, ahol egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés cigány élt, két cél vezette: egyrészt emberibb létfeltételek, jobb lakásviszonyok közé akartak kerülni, másrészt szabadulni akartak a megbélyegzettségtől, ami a telepi élettel együtt járt. „Amikor az 1960-as évek elejétől felgyorsult a falubeli nem cigányok elköltözése, majd az 1965. évi rendelet nyomán megkezdődött a telepek szisztematikus felszámolása, és megindult a telepiek gyorsuló ütemű beáramlása a megüresedő házakba, az „úttörők” kénytelenek voltak azzal szembesülni, hogy erőfeszítéseik kárba vesztek, mert újra szegregált helyzetbe kerülnek. Sokan közülük erre úgy reagáltak, hogy továbbköltöztek egy másik társközségbe, ahol lényegesen kevesebb cigány élt. Példájukat aztán mások is követték, és ezzel újabb kistelepülések „elcigányosodása” kezdődött el.” Erre jó példa Siklósnagyfalu, amely az Egyházasharaszti központú tanácsi körzetnek volt a társközsége. Ugyancsak ennek a körzetnek volt a társközsége az első „tiszta” cigányfalu, Alsószentmárton, mely községben már az 1960-as években többségbe kerültek a cigányok. Siklósnagyfaluban akkor még csak kevés cigány élt, ezért Alsószentmártonból néhány család átköltözött oda. Egyre gyorsuló ütemben folytatódtak az átköltözések, s így emelkedett 1987-re a cigányok aránya Siklósnagyfaluban 40% fölé. Siklósnagyfalu neve írott forrásokban először 1294-ben bukkant fel Nogfolu alakban. A település viszonylagosan nagy méretére, kiterjedésére utal a Nagyfalu helynév, a Siklós előtag, pedig Siklós város közelségére. A történelem során döntően magyarok lakják, egészen az 1960-as évekig. Ekkor kezdtek el betelepülni a cigányok.

Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint Siklósnagyfalu cigány népességének száma 158, aránya 41,9%. A cigány népességen belül 98,1% a cigány anyanyelvűek aránya.

A 2001. évi népszámlálás adatai: népesség 428 fő, ebből 157 fő a cigány népesség.

2007 áprilisában a Körjegyzőségtől kapott adatok szerint 445 fő a népesség, körülbelül 80% a cigányok aránya.

Néhány család az 1960-as években költözött Siklósnagyfaluba a pár kilométerre található Alsószentmártonból, ahol már akkor többségbe kerültek a cigányok, 1970-es években, pedig homogén cigány faluvá vált a sokác lakosság teljes elköltözésével.

Alsószentmártonba a cigányok több időszakban érkeztek. Telepük a falu mellett épült föl. Drávaszentmárton (Alsószentmárton) 856 lakójából, az 1893-as országos cigány összeírás szerint, 149 fő a cigány, ez a lakosság 17,41%-a; Torjánc 709 lakója közül 91 fő, az összlakosság 12,83%-a. Ezzel a létszámmal Baranya vármegyében Szentmárton a harmadik helyen szerepel. A siklósi járásban élő 796 cigányból 149 alsószentmártoni volt, ami18,7%-át jelentette a közigazgatási területen lévő cigányságnak.

Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint Alsószentmárton cigány népességének száma 856, aránya 96,2%. A cigány népességen belül 95,6% a cigány anyanyelvűek aránya.

A 2001. évi népszámláláskor a község lakossága 1092 fő, ebből 848 fő vallotta azt, hogy a nemzetiség, a kulturális értékhez, hagyományhoz kötődés, az anyanyelv, a családi, baráti közösségben beszélt nyelv válaszlehetőségek legalább egyike szerint cigány, romani, beás népcsoporthoz tartozik. A népszámlálás során a megkérdezett személyek önmagukat sorolták a cigány vagy más nemzetiség tagjai közé. Így alakult ki, hogy Magyarország első „tiszta” cigányfalujában csak 77,65% vallotta magát cigánynak.

Jelenlegi népesség 1160 fő.

Alsószentmártonból néhány cigány család Old községbe költözött, illetve oda nősült, vagy ment férjhez.

Old történelmileg arról nevezetes, hogy Zrínyi seregei, határában pusztítottak el egy török sereget 1566-ban. Az első írásos emlék 1284-ből származik. A török hódoltság alatt 34 háztól szedték az adót. 1642-ben a Zrínyi család tulajdonába kerül a település, amit 1696-ban mindössze 4 család lakott. 1828-ban már 300-ra emelkedett Old lélekszáma. A főként magyar népességű, református vallású településen a XX. század negyvenes éveiben 800-nál is többen éltek, azonban a tendenciózus létszámcsökkenés következményeként 400 alá csökken a létszám az 1980-as évekre. A nyolcvanas évek derekán a lakosság körülbelül harmada cigány származású.

Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint 105 fő a cigány népesség száma, aránya 26,7%. A cigány anyanyelvűek aránya a cigány népességen belül 97,1%.

2001. évi népszámlálás adatai: 414 fő a lakosság, ebből 79 fő vallotta azt, hogy a nemzetiség, a kulturális értékhez, hagyományhoz kötődés, az anyanyelv, a családi, baráti közösségben beszélt nyelv válaszlehetőségek legalább egyike szerint cigány, romani, beás népcsoporthoz tartozik.

Old lakossága csökkent. 2007 április hónapban a Polgármesteri Hivataltól kapott adatok: 369 fő a népesség, a cigányság aránya körülbelül 70%.

Mindhárom községben, egy-két kivétellel, a román eredetű nyelvet beszélő, beás csoportba tartozó, muncsánok (hegyvidékiek) élnek.